Tegnap érdekes élményben volt részem. Néhány hete egy volt kedvesemmel ebédeltem volna egy hétvégi napon, de végül nem jött el. Azóta nem tudtam elérni. Először aggódtam, hogy valami baj van, de aztán megnyugodtam, hogy biztos nincs semmi, végül nem tudtam mire vélni a dolgot, majd tegnap úgy döntöttem névnapja alkalmából rajtaütésszerűen felköszöntöm a munkahelyén. Nos, kiderült, hogy az új párja “nem örül neki, hogy mi találkozunk”. Déjà Vu…

Úgy tűnik az az érdekes helyzet állt elő, hogy a volt barátnőimmel végül mindig megszakad a kapcsolatom. A baj az, hogy én világéletemben arra törekedtem, hogy minden kapcsolatból úgy próbáljak meg kilépni, hogy ne rossz szájíz maradjon a másik után, hanem kellemes emlékek, sőt, ha mód van rá, ápolt jó viszony. Mert szerintem minden őszinte tiszteleten alapuló kapcsolat kincs. És egy már befejezett kapcsolat szerintem sokszor őszintébb lehet, mint egy élő akár. Ilyenkor már ugyanis sem megnyerni nem akarjuk a másikat, sem annak elvesztésétől nem félünk. Kvázi nem dominálnak érdekek a kapcsolatban többé. Legalábbis biztos nem annyi, mint előtte vagy közben. 🙂 Nos, ez idáig mindig sikerült is nekem. Néhányukkal nem maradt meg a rendszeres kontakt, de volt akikkel igen és úgy gondoltam kölcsönös tisztelet és szeretet maradt végül egymás iránt a kapcsolatunk után. Az érdekes az, hogy mégsem maradhatok velük a jelek szerint kapcsolatban, mert ez már a sokadik eset (arányaiban), mikor az új szerelem feketelistára tesz engem, mert “túl jó viszony” maradt meg köztünk. És még csak nem is találkoztak velem. Tehát valójában egyértelmű, nem is rám mondanak nemet, hanem bárkire, aki rajtuk kívül szeretetet kaphatna a kedvesüktől. Nem feltétlen szerelmet, de szeretetet sem. Ezt hívjuk ugye féltékenységnek. Tehát az egyenlet így néz ki, ha jól vezettem le (ok -> okozat):

Félelem -> Bizalmatlanság -> Féltékenység -> Barátság vége
Most akkor ez azt jelenti, hogy törvényszerűen így sem, úgy sem maradhat jó kapcsolat volt barátnővel? Vagy azért nem, mert haraggal válunk szét eleve, vagy azért, mert ellaposodik, vagy azért mert le lesznek tiltva rólam?
Ez így, valljuk be: elég szar és szánalmas. Az emberiség folyamatos, mélyen berögzült birtoklási vágya mindig mindent tönkretesz.
Szerintetek hogy van ez?

Érdekesnek találtad? Oszd meg másokkal is: