- Tegnapelőtt a barátnőm egy Twitter üzenet kapcsán leírt egy gondolatsort, amiből aztán kisebb sértődés, és egyéb kalamajkák lettek, aminek a végeredménye az lett, hogy azt veszem észre, hogy sír a fotelben, és ölében a laptoppal, látom, hogy épp törli a Twitter üzeneteit egymás után, egyesével 10 nappal ezelőttről kezdve. Mi történt? Valaki írt valamit, ez elindított egy gondolatot, ő ezt megírta, majd valaki aki ezt magára vette, DM-ek sokasága, nyilvános helyesbítés, újabb DM-ek sokasága, üzenetek visszatörlése, stb, stb.
- Ma, valaki kiírt egy üzenetet Twitteren. Erre reagáltam. Erre a reakció sértődés, bennem való csalódás kinyilvánítása, majd DM-ben mástól egyetértő bólogatás, megint mástól ejnye-bejnye, juj, nem tudod mibe nyúltál, nem is ismered, stb, stb.
Hát most elmondom, hogy mi a véleményem a Twitter mimózákról és arról, hogy hogyan is kellene szerintem a Twitteren élni:
Egyértelmű, hogy itt csak az alapján tudunk valakit megítélni, amennyit ő mutat. (Egyszerre 140 karakterben, nem sok fér bele, hát elég ügyesen kell fogalmazni eleve.) Pontosan a Twitter ezen tulajdonsága miatt mindenkinek a saját felelőssége, hogy mit ír magáról, miket mutat magából. Ugyanis az emberek ez alapján ítélik meg. Ha te főleg utálkozónak mutatod magad, akkor annak is fognak látni. És egy szavad nem lehet emiatt senkire, ugyanis te láttatod magad ilyennek. Akkor is, ha ez esetleg nem így van. Ha nem olyannak mutatod magad, mint amilyen vagy, ne csodálkozz, hogy félreismernek az emberek. És főleg nem teheted meg azt, hogy amiatt haragszol, mert nem látják meg a „valódi” énedet a Twitteren keresztül az általad mutatott teljesen más kép mögött. Itt senki sem látó. (Tudtommal.)
Meg kell értened, hogy minden egyes leírt szóért, felelősséggel tartozol. Mint ahogyan minden egyes kimondott szóért is felelősséget vállalsz az offline életben igaz? Azzal, hogy a Twitteren mindenféléket írogatsz magadról, vagy akár másról, vállalod, hogy arra a Te követőid reagálhatnak. Esetlegesen olyat is, ami neked nem tetszik. Mert jogukban áll. (Persze ki tudja még mit hoz az új médiatörvény, de reméljük a legjobbakat :D) A Twitter nem arról szól, hogy „Szevasztok itt vagyok, jó fejek vagytok, DE CSAK ADDIG, míg minden üzenetemre bólogattok, minden mondatommal egyetértetek, és engem tartotok a Twitter netovábbjának”. Bizony megesik, hogy valakiben elindítasz egy érzést, egy gondolatot, amit ő meg is oszt, és az neked nem tetszik. Van ilyen. Ilyen a Twitter, de ilyen a Facebook is és bizony a való élet is.
Aki nem tudja elfogadni mások véleményét, főleg ha az akkor éppen fájdalmasan hat, akkor ne írj olyat, amivel ezt előidézheted. Ha nem vagy képes elfogadni mások reakcióját a megnyilvánulásaidra, akkor ne nyilvánulj meg! Ilyen egyszerű. Akkor vezess papírnaplót, vagy rendes privát blogot, vagy tedd priváttá a Twitter fiókod és csak olyan embereket gyűjts magad mögé, akik mindig bőszen bólogatnak utánad, ha egyetértenek veled ha nem, csak a jót és a szépet kommentelik, mindig vigasztalgatnak, mindennel egyetértenek amit mondasz – vagy legalábbis látszatra. Ha többre tartod a képmutatást, mint az őszinteséget, akkor nem biztos, hogy a Twitter neked való hely – bár tény, hogy az előbbiből több van itt sajnos, mint az utóbbiból, de szerencsére azért akadnak itt őszinte emberek is.
Alapvető „szabály”, de inkább jótanács a saját érdekében mindenkinek, hogy Twitteren ne mondj semmi olyat, amit a való életben nem mondanál ki ugyanúgy a követőidnek szemtől szembe! Ne tégy olyat, amit a való életben nem tennél meg! Mert persze megteheted, de itt aztán hipp-hopp hiteltelenné válik az ember, ahogy kibukik, hogy képmutató, és onnantól tehetsz te bármit. Megbélyegzett leszel. Lehet, hogy a követőid nem hagynak el, de már nem azért fognak követni, amiért régen. Már nem lesznek tényleges követőid. Azt fogják lesni, mikor köthetnek beléd. Rosszabb esetben mindent nem is nyíltan, hanem a hátad mögött.
Problémái mindenkinek vannak. Van aki többer ír róluk, van, aki kevesebbet. Ki mennyire érzi személyesnek őket. Ám aki főként a problémáiról ír, aki főként a negatív érzéseit nyilvánítja ki, attól előbb utóbb besokallnak a követői. Egész egyszerűen azért, mert az egész közösség morálját húzza lefelé, akkor is, ha ez nem tudatos, és mikor már ezt egyre többen érzik, valaki mindig venni fogja a fáradtságot (vagy akár egyszerre többen), és az arcodba fogja vágni, hogy „Hé, szedd már össze magad, a Twitter nem a Te lelki szemetesládád!” Erre volt már példa itt az utóbbi időben is ugye, és biztosan lesz is még. Mint mondtam problémái mindenkinek vannak. És hidd el, épp elég mindenkinek a sajátjával megbírkózni. Ő dolgozik az övén, Te dolgozz a Tieden! Hidd el, azáltal, hogy rendszeresen a követőid Twitter falára hányod a nyűgjeidet, azok bizony nem fognak hamarabb megoldódni. (Viszont hátráltatsz másokat abban, hogy a sajátjukkal foglalkozzanak.) Segítséget persze kérhetsz, és biztos lehetsz benne, hogy kapni is fogsz! Az emberek alapjába véve segítőkészek. De ehhez előbb ténylegesen akarnod kell, hogy a problémád megoldódjon. És tenni is érte. De az önsajnálatodban, és egyéb energiaszerző játszmáidban ne várd, hogy a követőid asszisztáljanak Neked! Mert hamar egy olyan képet fogsz magadról kialakítani, amit aztán nagyon nehezen fogsz az emberek fejében megmásítani később.
Nem azt mondom, hogy soha ne írj le magadról semmi negatív élményt, és csak a rózsaszín felhőt mutasd! Mert ezáltal valószínűleg ugyanolyan hiteltelenné válsz, mert sok ember emögött is ugyanúgy meglátja majd, hogy csak álca, és nem is olyan hűde tökéletes az életed. Én csupán azt mondom, hogy próbáld megtalálni azt a középutat, azt az egyensúlyt, ami mellett még hitelesen tudsz Twittelni úgy, hogy megnyilvánulásaidban őszinte maradsz, és közben nem csökkented a követőid általános hangulatát, energiaszintjét azzal, hogy a magad problémáinak kiársztásával tetézed mindenkinek a már meglévő saját nyűgjeit.
Nem ártana arra törekedni, hogy a Twittjeinkben elsődlegesen értéket próbálunk adni. És amit egyszer leírunk, azért vállaljuk a felelősséget. Még akkor is, ha később megbánjuk.
Jó lenne ezen elgondolkodni időnként, és objektívan megfigyelni, vajon hogyan is egzisztálunk a Twitteren, milyen képet mutatok magamról, miért azt mutatom, amit mutatok, és vajon ez mások lelki világára hogy hat, stb.
Bár ezt az írást 2 „Twitter incidens” ihlette, ez azonban nem csupán azokra való reflektálás, hanem egy olyan, azok által bennem megindított eszmefuttatás, amit bármely Twitter lakónak érdemes lenne átgondolni szerintem.
Köszönöm, hogy elolvastad. A kommentekben ér reagálni. És örülnék is neki. 🙂
A legrosszabb,az olyan lányok,akik azért spammelnek,mert azt hiszik,ha feljönnek twitterre,akkor SP,JustinBieber,Fluor stb. mind olvasni fogják őket.Sajnos én is múltkor oktattam egy ilyesmi csajt.Ja,és a másik.Én elkezdtem a twittert póénból.Aztán rákaptam,és igazából a twitternek nincs értelme.Mindenmkinek saját véleménye van róla.Ma,már 2900 tweetem van,de eltüntették.Amikor elkezdtem,nem voltak követőim.Ha sok embert követsz,nem jó.70 followerig úgy gondolom,hogy csak azokat kövesd,akik tényleg érdekelnek.Én minden héten tartok egy #unfollowsaturday-t amikor kidobálom a követettjeimet a p*csába.És,az a baj,h egy csomó ember jókat ír,de kevesen követik.Velem is ez volt a baj.És egy uidő után már unszolni kell,hogy írjál már valamit,engem érdekel.A kitartás.Viszont,ha már sok a követőd,akkor vigyázni kell,hogy mit írsz.Például,decemberben utazom délkeletázsiába,és tweetelni fogok róla.És sajnos kevesen követnek.Pedig akik követnek,azoktól biztatást kapok.Lesz 4sq,stb.szóval,nem hirdetés,de akit érdekel az utazás,az @habergowd_ néven megtalál,és vissza is követem,de előtte szigorúan elolvasom a tweetjeit.
Jó a post, ez például értékes twitt lenne, ha twitt lenne :)De nem mindennel értek egyet, valamint nem konkrét esetekre reflektálok a továbbiakban. Plusz vegyes érzéseim vannak, lehet, hogy csapongó lesz a komment. Ja, és nem is általános érvényűen írom a dolgokat :DA mimózaság engem is zavar. Valamint teljesen igazad van abban, hogy nyilvánvalóan csak annyit ismerünk a másikból, amennyit kitwittel magáról (ez persze személyes találkozásokkal vagy DM-ezéssel, FB-kal, akármivel árnyalódhat), de ha ennek tudatában vagyunk, akkor szerintem nem feltétlenül az a jó megoldás, ha mi is még lejjebb húzzuk a hangulatát, vagy tovább frusztráljuk az illetőt. Mindenki másra használja a twittert, lehet, hogy csak arra volt szüksége, hogy világgá kiálthassa, vagy csak simán leírhassa valahová, ami bántja. Persze ennek a használatnak, ahogy írtad is a következményeit is viselnie kell. Problémának tartom a twitteren, hogy nem használjuk elég bátran az unfollow gombot. Ha tendenciává vált a számodra nem érdekes, zavaró twittelés, akkor ott van, kattanj rá. Könnyebb megoldásnak tűnik, de hát itt nem barátokról van szó azért, hanem általánosságban mégiscsak kvázi idegenekről, akiknek tényleg nem látjuk a problémáit, vagy a hátterét, és így a negatívkodásuk is kontextus nélkül marad számunkra. Tehát sokszor feleslegesek, sőt ha gyakori válnak, akkor tényleg össz-hangulat lehúzóak lehetnek ezek a nyilvános, néha már személyeskedő viták is. Unfollow, és az érintettek számára megoldódhat a konfliktus, mert ez a twitter, itt sokszor meg lehet oldani ennyivel.Másfelől pedig nem mindig megy olyan könnyen az elengedés. Sokszor, sokaknál voltam már a küszöbén, de aztán inkább nem tettem meg, mert amúgy érdekes embernek tartom, és amikor adódott alkalom, akkor inkább pozitív tanácsot próbáltam adni neki. Persze sokszor egy nyilvános vitából születhet a legjobb megoldás, mert ugye egész sokan belefolyhatnak különböző nézőpontokkal vagy meglátásokkal. De talán nagyobb részben működik az a megoldás, hogy ha DM-et küldesz a célszemélynek, mert egyrészt személyesebb, törődőbb érzést is kelt, másrészt ha x érez valahogy y iránt, felé van meglátása vagy tanácsa, akkor az nem feltétlenül tartozik másokra, és nem is feltétlenül érdekel másokat. Na valahogy így. Számomra az a legfontosabb, és leginkább egyetértős része a postnak, hogy próbáljunk pozitívak lenni, a gondjainkkal pedig privátban társalogni az arra érdemes-alkalmas twitter kedvenceinkkel (mindenkinek vannak szorosabban, szívesebben követettjei). Tényleg mindenkinek megvannak a saját gondjai, itt ha lehet, próbáljunk meg szórakozni, akár felvidítani a többieket 🙂
Alapvetően egyetértek veled, nem is kicsit. Viszont a magam számára néhány kiegészítést alkottam mindehhez, abból kiindulva, hogy sokan vagyunk sokfélék. Nem gondolkodik mindenki úgy mint én és nem is igényli ugyanazt mint én. Ezt a különbözőséget pedig tisztelnem kell.Ha azt érzékelem, hogy valakinek gondja van, mérlegelem, hogy elfogadná-e tőlem azt, ha véleményt mondok vagy segítséget akarok nyújtani.A 140 karakteres korlát pedig nemcsak azt határozza meg, mit tudunk közvetíteni magunkról, hanem keretet szab a válaszainknak is. Előfordulhat az, hogy egy válasz túl messzire mutat, túl tömény, túl erős. Ilyenkor a válaszadónak is mérlegelnie kell, elbírja-e a kapcsolatuk, maga a twitterfelület ezt a választ, mert-szerintem-ilyenkor már nem a közvetített énnel beszélgetünk, hanem az emberrel.
Köszönöm az értékes kiegészítéseket Lunanyuszi és Vega! 🙂 Így teljesebb a mondanivaló.
Igen vegyes gondolatok kavarognak bennem ezt olvasva, remélem sikerül értelmesen leírnom őket! A Twitter mint olyan lássuk be történések, gondolatok, „találtamok” érdekes gyűjteményének egyvelege! Mint már írták előttem, sokan vagyunk sok félék, vannak gondjaink és nem is élünk mind mézeskalács házikóban egy habos-babos cukorvilágban! Szíve joga mindenkinek úgy használni és arra amire csak tetszik (örömre, bánatra), ahogy nekünk követőknek is jogunk van esetleg unfollowt nyomni! Nem gondolom, hogy baj ha néha valaki negatív (és most csak a saját nevemben beszélhetek) meghallgatom, ha tudok segítek és lehet, hogy csak a hallgatásommal is segítettem már! Mint tudjuk az ember társas lény ez nem is változik és ha nincs ott más biza a twittertársak isszák meg ennek a képletes levét. Gondolom kevesen vannak akik még nem írtak ilyesmit és gondolom kevesen vannak akik teljes faggyal békén hagyják az éppen aktuális szenvedőt! Persze ezzel nem azt mondom, hogy itt kell várni a megoldást, mert ez egy csak egy online világ de megértést támogatást lehet kérni, persze ennek is megvan a normális módja! Egyes tweetekre persze érkeznek olyan reakciók amik nem épp kedvesek a delikvens számára de belegondolva rá kellene jönni, hogy másnak lehet más a véleménye, mert igen szürke világban élnénk ha mindenki ugyanazt gondolná és ez teszi érdekessé ezt a kis közösséget amit maga köré „gyűjtött” ! Könyörgöm használja mindenki szíve szerint, hallgassuk meg a másikat, érzésünk szerint tőrődjünk vele hisz mindenkinek jól esik ha figyelnek kicsit rá bármiről is legyen szó örömről, vagy bánatról! Azt azonban ne feledjük, hogy itt javarészt „idegenekkel” vagyunk körülvéve és lesz aki nem úgy fogalmaz ahogy a kis lelkünk elbírná! Tartsuk szem előtt, hogy igazából csak az bánthat meg aki közel áll hozzánk és egy idegen nem olyan!
látszólag nem ideillő, így csak azoknak szól, akik értik, miért itt, miért ez.eljön hozzám egy ember. az orvosok lemondtak róla. súlyos rákja van. mindent kipróbált már, amit a mai tudomány kínál, az alternatív gyógymódok közül is sokat. nem gyógyul, semmi nem segít. azért ad magának még egy utolsó esélyt. megegyezünk. kezelem. 4 kezelés után újabb (orvosi/ tudományosan elfogadott) vizsgálat. gyógyult. az orvos hüledezik. ő könnyezik.eljön hozzám egy másik ember. az orvosok lemondtak róla. súlyos rákja van. mindent kipróbált már, amit a mai tudomány kínál, az alternatív gyógymódok közül is sokat. nem gyógyul, semmi nem segít. azért ad magának még egy utolsó esélyt. megegyezünk. kezelem. már túl vagyunk a 40. kezelésen. a helyzet változatlan. a beteg meghal.az eset orvosilag teljesen ugyanaz. a végkifejlet más. miben van a kulcs? az 1. ember: képes volt a változásra. megbocsátott. önmagának, másoknak. elengedett: haragot, gyűlöletet, még azt is, amit addig szeretetnek hitt. VÁLLALTA A FELELŐSSÉGET az életéért. VÁLLALTA tévedéseit, VÁLLALTA erősségeit. a 2. ember: nem volt képes a változásra. élni akart, de megbocsátani SOHA. VÁLLALNI a felelősséget SOHA. ő persze mindenkit szeret, de őt nem szereti senki… NEM VÁLLALTA A FELELŐSSÉGET az életéért. NEM VÁLLALTA TÉVEDÉSEIT, s mindaz, amiben erősnek hitte magát, épphogy gyengesége volt. de EZT SEM VÁLLALTA.az 1. ember: ma is él. más lett a tekintete. sokan elhagyták, sokan „nem szeretik”. megváltozott. mélyen, egészen. évek óta folyamatos kontrollok igazolják: orvosilag egészségesebb, mint valaha.a 2. ember: ma már nem él. soha nem engedte meg magának a változást. semmiben, semmikor. a 2. ember már meghalt. sokat szenvedett, de ez is az Ő SAJÁT DÖNTÉSE VOLT.az 1. ember még él, de egyszer ő is meghal. viszont köszöni: megértett valami fontosat. megértette, mi az, ami Valóban Ő és mi az, ami nem. az 1. ember felnőtt. nem csak papíron.a 2. kiskorúként halt meg. bár papíron felnőtt volt.
a halálos ágyamon majd bánni fogom, hogy a twitteren 97 ezer webszemétnek minősülő szarparádét hagytam magam után. ja.
Én úgy veszem észre [b]a Twitter a tinik pad alatti papírja[/b], csak éppen az is beleolvashat, akinek nincs címezve, de gondolom ez olyan izgalmas határfeszegetés.Aki 18+ a Twitteren, annak célja van vele, ami általában üzleti. Lehet támadni, de gondolj egy picit bele, hogy te vajon miért írsz Tweet-et? Mindenki figyeljen, milyen ügyes vagy? Én lassan 2 éve Tweetelek, kb 15-20 fiókban, szigorúan üzleti céllal. A CTR csapnivaló.Ha egy picit elmész Amerika irányában elkerülhetetlen, hogy egy zombi követőjévé válj. Nem valós fiókok ontják magukból a linkeket, vagy valós fiókoknak tűnő emberek bombáznak „vegyél rajtam keresztül valósnak tűnő Tweeter robotot, aki mindent megcsinál helyetted” DM-el. SZUPER!Próbáld ki, kövess 10 embert az USA-ból, aki nem hiresség, és egy két napon belül lesz 100-200 követőd, ha pedig visszaköveted őket, akkor máris jönnek a DM-ek. A Facebook és a Twitter is tele van Önjelölt szuper tanácsadókkal (tisztelet a kivételnek), olyan szolgáltatásokkal, amelyek megrendezett kommunikációja -hála az offline egyeztetésnek- jónak tűnik. De amikor a dolgok mögé nézel, láthatod, hogy tapasztalat fiatal srácok játszanak csak. Ígérnek fűt – fát, amiról azt sem tudják mi, de kimásolták valamelyik tankönyvükből. „Bocs áltunk 48 órát a szerverrel, de már minden szuper” és hasonlók… MUHAHA ha én 10 perces leállást csinálok, kirúgnak.Valaki jólenne, ha meggyőzne 140 karakterben, hogy van értelme a Twitternek.
@San: 1. csak azt kövesd, aki érdekel 2. akiben csalódsz:unfollow 3. Ne magadból indulj ki 4. ha nem neked való, ne használd