Úgy tűnik az az érdekes helyzet állt elő, hogy a volt barátnőimmel végül mindig megszakad a kapcsolatom. A baj az, hogy én világéletemben arra törekedtem, hogy minden kapcsolatból úgy próbáljak meg kilépni, hogy ne rossz szájíz maradjon a másik után, hanem kellemes emlékek, sőt, ha mód van rá, ápolt jó viszony. Mert szerintem minden őszinte tiszteleten alapuló kapcsolat kincs. És egy már befejezett kapcsolat szerintem sokszor őszintébb lehet, mint egy élő akár. Ilyenkor már ugyanis sem megnyerni nem akarjuk a másikat, sem annak elvesztésétől nem félünk. Kvázi nem dominálnak érdekek a kapcsolatban többé. Legalábbis biztos nem annyi, mint előtte vagy közben. 🙂 Nos, ez idáig mindig sikerült is nekem. Néhányukkal nem maradt meg a rendszeres kontakt, de volt akikkel igen és úgy gondoltam kölcsönös tisztelet és szeretet maradt végül egymás iránt a kapcsolatunk után. Az érdekes az, hogy mégsem maradhatok velük a jelek szerint kapcsolatban, mert ez már a sokadik eset (arányaiban), mikor az új szerelem feketelistára tesz engem, mert „túl jó viszony” maradt meg köztünk. És még csak nem is találkoztak velem. Tehát valójában egyértelmű, nem is rám mondanak nemet, hanem bárkire, aki rajtuk kívül szeretetet kaphatna a kedvesüktől. Nem feltétlen szerelmet, de szeretetet sem. Ezt hívjuk ugye féltékenységnek. Tehát az egyenlet így néz ki, ha jól vezettem le (ok -> okozat):
Generációs különbségek – „Jóban, rosszban”
Hétvégén otthon voltam a szüleimnél. Ahogyan ez lenni szokott, felpattant a kérdés egyik oldalról, hogy mikor lesz már unoka? No meg feleség. Mi újság most barátnő fronton? Stb, stb… „Majd ha megtalálja az igazit, nem kell azt elsietni” – hangzik a másik oldalról. Na igen…
5 ok, amiért az óvszer „megöli” a szexet – a férfi szemszög
- Büdös. Elég, hogy felhelyezzem, és egész szex alatt a gumitól bűzlik a kezem. Igen, tudom, hogy van vaníliás, meg cseresznyés, meg jó ég tudja még milyen. De könyörgöm! Kinek van cseresznye illatú pénisze?? Teljesen természetellenes…
- Megakadályozza a férfi síkosítást. A jó szexhez ugye mindenki tudja, nedves hüvely kell. A szebbik nemnél ezért a Bartholin-mirigyek a felelősek. Csakhogy mivel a szexben ketten vagyunk, a természet úgy döntött megosztja az örömöt is és a feladatokat is. A férfiaknál a Cowper-mirigyek felelnek a lubrikációért. Csakhogy ahogyan az ondót, a Cowper-mirigyek által termelt folyadékot is gyönyörűen, hermetikusan elzárjuk a hüvelytől. Igen, az óvszerek síkosítottak. De a szintetikus anyagok ugye sose lesznek olyanok mint az eredeti, a természet által tökéletesre tervezett anyagok…
- Ingermennyiség csökkentő hatás. A nőknek ugye a legtöbb idegvégződés a hüvelybemenetnél van (meg kijjebb). A hüvelyen belül nagyon kevés van, szinte nincs is – képzeljük el a szülést, ha a hüvely tele lenne idegvégződésekkel… (Ebből következik, hogy ők nem éreznek olyan drasztikus különbséget az óvszerrel és az anélkül való szeretkezés között.) A férfiaknál viszont a makk, a fityma az egyik, ha nem a legérzékenyebb résztvevője a szexnek. Amit az óvszer teljesen elfed ugye. Csak szemléltetésként a hölgy olvasóknak: próbáltatok már egy gumicsővel a nyelveteken csókolózni? Vagy egy gumihártyával a klitoriszon és környékén szexelni?
- Orális szexre alkalmatlan. Ezt gondolom nem kell túlmagyaráznom egyik nem oldaláról sem. Se gumi ízű, se cseresznye izű gumit szopogatni – ugyan én nem próbáltam, de gyanítom, hogy nem élvezetes. Hölgyek javítsanak ki, ha tévedek. Férfiként orális szexet kapni óvszerben, hát.. Inkább megoldom én, köszönöm.
Innentől kezdve ha már az óvszer fel van helyezve, esélytelen a szex közben orálisra váltani és vissza, stb.. Merthogy gumit nyalogatni gáz, az egy dolog. De sárgadinnye vagy szilikon szagú női nemi szervet szagolni sem különb. Az nem odavaló illat/szag! Lásd első pont. - Kényelmetlen. Az óvszerek általában egy-két méretben készülnek csak. Nem úgy a férfi péniszek. Van hosszabb, rövidebb, vastagabb, vékonyabb, egyenletes vastag, vastagodó, vékonyodó, stb.. Ha a férfi óvszert húz, három lehetőség van:
1. kicsi: szorít; elszorítja a pénisz vérellátását; tényleg minden stimulációt felfog a péniszről, mert még a gumi se csúszkál rajta; nem megfelelő lubrikáció esetén elszakad.
2. nagy: egy idő után szépen letáncol a péniszről, és a hüvelyben végzi mint egy ronda akármi. Vagy figyelhetjük 5 percenként, hogy juj, fenn van még, nem csúszott le? (Ez már igen messze van a felszabadult szeretkezés fogalmától az én szememben)
3. megfelelő méretű: így „csak” a fenti problémákat hozza…
Hölgy olvasóimnak írnám a félreértések és felháborodások elkerülése végett: ez nem egy női fogamzásgátlást promótáló írás! Tisztában vagyok vele, hogy a tabletták szedése sem éppen a legjobb megoldás. Mint ahogyan semmilyen gyógyszer szedése sem az. Sem a spirál és egyéb idegen test felhelyezése. Sem az új férfi fogamzásgátló gyógyszerek. És természetesen a nemi úton terjedő betegségek ellen is még mindig ez a legjobb védekezési módszer. Csupán szeretném, hogy értsétek, miért húzzák a férfiak a szájukat, mikor az est legszebb pillanata előtt elhangzik, a „Várj, húzzál gumit!” mondat. És hogy akkor mi lenne az optimális megoldás a fogamzásgátlásra? Arra a szellemi szintre sajnos valószínűleg nem jut el az emberiség az én életemben, ahol ezt meg tudná valósítani, de mint elméletet azért megosztom:
Miért legyünk őszinték a párkapcsolatokban, főleg az elején?
Az ember non-stop hazudik. Mindenki. Hol kisebbet, hol nagyobbat, hol magunknak, hol másnak, de tény, hogy ki sem látszunk a ferdítések, mismásolások, füllentések, önhitegetések és egyéb hosszútávon frankón visszaütő hibás viselkedésformák, kommunikációk mögül.
Ez elég tág téma, hogy ki miért hazudik, ugye általában azért elmondható, hogy valami rossztól szeretné megóvni magát, valamitől, amiről úgy gondolja, hogy az neki fájni fog, vagy rosszat fognak gondolni róla mások, stb, stb.. Persze ha nem hazudnánk jobbra-balra, előbb utóbb kikopnának mellőlünk azok az emberek, akik a valódi énünket nem tudják elfogadni, s szép lassan bekerülnének a helyükre olyanok, akik igen. És akkor mi is könnyebben el tudnánk fogadni magunkat olyannak, amilyenek valójában vagyunk. De mi inkább ragaszkodunk ahhoz, hogy megtartsuk magunk mellett azokat, akik ugyanúgy hazudnak nekünk – és sokszor maguknak is persze, azért, hogy mi olyannak lássuk őket, amilyennek mi szeretnénk.. Na, ennek végül gondoljunk már bele: mi értelme van..?? Ostoba játék, nem? Észre sem vesszük, hogy a saját boldogságunknak rakunk keresztbe folyamatosan, miközben meg vagyunk győződve róla, hogy így lesz jó..
A címnél maradva vegyük a párkapcsolatokat példának:
Egy kapcsolat elején, ha szerelembe esünk, ahogy a mondás is mondja: „A szerelem vak”. Ez arra pont jó, hogy tökéletesen észrevétlenül átsiklassuk a figyelmünket olyan dolgok felett, amik bizony nekünk büdösek. De annyira szép és jó ez a rózsaszín köd, hogy minek szarjuk el ilyen kis apróságokkal, hogy a másik mindig benne hagyja a haját a mosdókagylóban reggel, vagy szana-szét hagyja a zoknijait, vagy sosem mosogat el maga után, vagy mindig taj részegen jön haza a haverjaival szombat éjszakánként, vagy sosem várja meg, míg én is elmegyek szex közben, vagy úgy vezet, hogy halálfélelmem van mellette, stb.. Ezek apróságok. Benyelem – gondoljuk. Nyeld!
De akkor ne csodálkozz pajtikám, hogy mikor eloszlik a rózsaszín köd, ezek hirtelen mind egyszerre zúdulnak majd rád, és így egy kupacban már nem biztos, hogy be akarod nyelni. Aztán jönnek a viták, a problémák másik fejéhez vagdosása, veszekedések, szakítás, válás.. És eljátszottunk az életünkből fél, egy, öt évet olyan dolgok miatt, amikről már a legelején tudtuk, hogy nekünk ez nem jó. De hazudtunk magunknak. Hogy ez majd jó lesz. Persze nem lett. És a legdurvább: hogy azt hisszük, na ebből most tanultam, legközelebb nem követem el ugyanezt a hibát, de sajnos az esetek többségében de! El fogjuk. Mert az emberek szeretnek hazudni – még ha sokszor nem is vagyunk tudatában..
Szerintetek?
Szerintem a párkapcsolatokat mind egy-egy szuper kalandnak kellene felfognunk.
Szerintem a párkapcsolatokat mind egy-egy szuper kalandnak kellene felfognunk. Úgy értem egy újabb leckének, egy felfedező körútnak, melyben újabb dolgokat tudunk meg önmagunkról, hogy hogyan viszonyulunk bizonyos dolgokhoz, emberi tulajdonságokhoz. Fontos, hogy a balul elsült, vagy nem túl kellemes végkimenetelű kapcsolatokból is úgy tudjunk kilépni, hogy lássuk benne a tanítást, a tanulságokat. Ha így tudunk hozzáállni a szakításokhoz, válásokhoz, végül az új tudások, tapasztalatok felismerése miatt hálával gondolunk majd minden egyes ex-re, ami szerintem fontos. Fontos, hogy az életben minél kevesebb gyűlöletet, megvetést, stb-t érezzünk mások iránt, ellenben minél több hálát, szeretetet. Klisés igen, de egyre inkább érzem, hogy ez valóban így van, és hogy ez nagy jelentősségű a boldogság elérésében.
És akkor arról még nem is beszéltem, hogy egyszercsak ha szerencsénk lesz, valamelyik „kirándulás” nem ér véget és megtaláljuk életünk párját. Ha a párkapcsolatokat „eszköznek” és nem célnak fogjuk fel, szerintem sokkal könnyebben mennek majd a dolgok, és kevesebb sírás vár ránk 🙂 Mert minél több, minél különbözőbb embert vonzunk be, annál többet tudunk meg magunkról és minél többet tudunk magunkról, annál tisztábban fog kirajzolódni magunk előtt, hogy milyen embert is keresünk valójában. Merthogy az elbaltázott kapcsolatok jórészt szerintem abból fakadnak, hogy nem is tudjuk valójában miféle párra lenne szükségünk. És ugye az sem biztos, hogy egész életünkben ugyanolyanra. Merthogy mint minden, mi is folyamatosan változunk. Változnak az igényeink, az értékrendünk, az életszemléletünk. És ettől gyönyörű az ember 🙂