Szeretek a logikában hinni, a tapasztalatoknak, és a szememnek. És ezzel szemben, lehetőleg minél kevésbé korlátozni magam előítéletek által. Legyen az akár faji, társadalmi, politikai, vagy egyéb. Ez persze nem mindig könnyű, de folyamatosan igyekszem.
Napok, hetek óta csak a kormány ellen szóló bejegyzéseket osztottam meg szinte Twitteren. Ma megosztottam egy bejegyzést az IMF-ről. Amire hamar jött is egy nemtetszést kifejező reakció, miszerint ez egy zsidózó, összeesküvés elméletes cikk. Az volna?
Elsőre eléggé meglepődtem, mivel a cikkben sehol nem szerepel semmilyen zsidózás (az én szememben). Az összeesküvés elmélet részét még alá is írom akár. A cikket végülis mondhatjuk annak. De mennyivel másabb összeesküvés elmélet ez, és mondjuk az, ami pl Orbán diktatórikus hatalomra töréséről szól? Semmiben. Csak a résztvevők mások. Meg talán a méret. Egyikre sincs bizonyíték. Se mellette, se ellene. Jelek vannak maximum, amiket rá lehet húzni erre a sztorira, vagy amarra.
Szóval nem tudom, a cikkben mi volt a zsidózás, ezt a szót nem olvastam benne sehol, és nem is szoktam faji szemszögből olvasni soha. Szerintem veszélyes elveszni az ilyen részletekben, mert könnyen elszalasztjuk a lényeges mondanivalót.
Szeretem a dolgokat több oldalról körbejárni. És a Twitter jelenleg elég egyoldalúan zeng a mai politikai helyzetet tekintve. És beszűkülten. (Vagy, legalábbis azok közt, akiket én követek.) Mintha az emberek nem akarnának tovább látni a saját bajaiknál. Úgyhogy próbálok kicsit kizoomolni, megnézni távolabbról mit mutatnak a dolgok. Aztán majd kiderül: kinek hiszek és mit.
Azt gondolom, minél később teszi le az ember a voksát valami mellett, annál több ideje marad egyre közelebb kerülni a tényleges igazsághoz. Miért? Mert amikor valaki valami mellett dönt, ezzel egyidőben a másik ellen is dönt. És innentől fogva felvettünk egy szemüveget. És ez a szemüveg csak azt fogja láttatni, ami a döntésünket igazolja.
A való életben ez úgy néz ki (a jelen politikai esetet példaként véve), hogy akimagában eldöntötte, hogy Orbán és kormánya fekete seggű, az csak olyan oldalakról fog informálódni, amik ezt támasztják alá. Akik szerint Orbánék ügyesek, azok pedig olyanokról, amik ezt támasztják alá.
Nem hiszem, hogy a dolgok pl. államok szintjén is olyan egyszerű lenne, amit a szomszéd Juli néni is simán megért. Ő csak addig lát, hogy mennyi a nyugdíja. Meg mennyi volt X éve. Nem érdekli a miért. Az agya összekapcsolja az összegeket az évszámokkal, meg az épp hatalmon lévő kormány vezetőjével és itt ki is fújt a politikai rálátása sok esetben. És nem is tud okosabb lenni, mert a szomszéd Gyula, akivel a gangon politizálnak sem rendelkezik magasabb rálátással. Mindegy, hogy egyetértenek-e, vagy hülyézik egymást. Egy szintről cseverésznek.
Voltam kinn a legutóbbi, Opera-gálás tüntetésen. Nem vagyok az a tüntetős típus, de itt nekem is sok dolog büdös volt már, így kimentem. Meg ugye ezt is egyszer át kell élni. Döbbenetes különbözőség volt a résztvevők közt. A Juli néni és Gyula bá szintjén lévő egymással ordibáló kommunistázó, meg fasisztázó tajparasztoktól, a hecc kedvéért kiment tinédzsereken át, a csendes, némán álló babakocsis anyukákig mindenféle embert volt. A viselkedésekből nagyjából le lehetett szűrni, hogy ki mennyire tudja miért is van ott, és mit is akar.
A lényeg, hogy minél beszűkültebb az ember, annál többet rejt el saját maga elől az igazságból. A másik nagy probléma pedig szerintem az: a legtöbb ember fekete-fehér szemüveget hord. Ha pl Orbán ellenes, akkor mindegy, hogy Orbán nyulat szül, vagy adót emel. Így-is, úgy-is hibás lesz. A legtöbb ember olyat nem is tud elképzelni, hogy pl. lehet, hogy Orbán hibás döntéseket hozott A, C és D kérdésben, viszont esetleg nagyon okos döntéseket hozott B és E kérdésben. Áááá. Vagy ostoba, hazug, csaló minden lélegzetvétele, vagy egy istenkirály, aki sosem téved, és egy nemzeti hős.
Csakhogy a világ, az igazság sosem fekete-fehér. Csak azoknak, akik maguk korlátozzák a világukat olyanná. Megkéne próbálni egyre távolabbról szemlélni a dolgokat. Rendszerként. Egészként. Nem könnyű, tudom, és tapasztalom én is. De próbáljuk meg! Újra, és újra.
Hogyan ítélheted meg pl egy állam gazdaságpolitikáját, ha nem vagy tisztában a világ gazdaságpolitikájával? Sehogy! (Kivéve, ha az az állam a teljesen elszaparáltam működik, és semmiféle pénz, áru, stb. mozgás nincs – se ki, se be.) Vicces (vagy inkább tragikomikum), hogy olyan emberek érzik baromi okosnak magukat pl. az állam gazdasági kérdéseiben, akikre több milliós devizahiteleket tudtak rásózni, és akik ha elvesztenék a munkájukat, 1-2 hónap alatt éhenhalnának, mert nincs se tartalékuk, se pénzügyi stratégiájuk. Akik még a saját pénzügyeiket sem tudják kezelni, aminek pedig valsz minden komponensét ismerik. Milyen alapon jelentenek ki ezek az emberek bármit egy ország gazdaság politikájával kapcsoaltban? Lépjünk már egy lépést hátra…
Mindenki mások befolyása alatt dönt. Attól függően, hogy kit milyen impulzusok érnek többet. Attól, hogy milyen környezetben van. Még ha nem is vesszük észre. Úgyhogy én azt mondom, ne higyj senkinek, kételkedj mindenben! Ne dönts egyik oldal mellett sém, és lehet, hogy végül meglátsz valamit a tényleges valóságból is. (És nem csak a környezeted valóságából.)
És akkor a végére egy személyes vélemény a politikai csatározással kapcsolatban:
Szerintem totál mindegy, hogy ki van hatalmon, kutyából nem lesz szalonna. És mielőtt azt gondolnátok, nem, a kutya alatt nem a politikusokat értem kivételesen, hanem a jelen gazdasági és társadalmi rendszert. Azokat a rendszereket, amik évszázadok óta működnek, hibásan, majd minden alkalommal, mikor már eléri a működési határait és összeomlik, újra felépítjük ugyanolyan hibásan, és kezdődik minden előről. Nem tanultunk belőle sosem. Most egy újabb alkalmunk van arra, hogy végre felocsúdjunk. (Az, hogy önszántunkból építjük mindig újra ezt, vagy egy nagy globális elit kényszerít minket erre láthatatlanul a háttérből, talán nem is olyan fontos.) A lényeg, hogy mivel újra, és újra egy nem működő rendszerben szenvedünk, semmi értelme a fogaskerekeket hibáztatni. Ha a rendszer eleve nem működhet jól, tök mindegy kik működtetik.
Egy megoldást látok én: Leválni a rendszerről. Ha nincs rád, befolyással, vagy csak minimális mértékben a világ, vagy az országod gazdasági helyzete, az már fél siker.
És akkor a (számomra) hónap idézetével zárnám a mondandómat:
“Nem azzal fogod megváltoztatni a világot, hogy a jelenlegi rendszerrel küzdesz. Építs egy új modellt, mely a régit ósdivá teszi!”
(Richard Buckminster Fuller)
És pár link arról, mit is értek azalatt, hogy leválni a kórosan működő, kizsákmányoló rendszerről:
- Hogyan csökkentettük le az éves bevételünket 42.000 $-ról 6.500 $ -ra
- Kulturális Kreatívok Net TV
- A Suska alternatív fizetőeszköz
- A Zöld pénz, és ami mögötte van
- Marcin Jakubowski: Nyílt forráskódú tervrajzok a civilizációhoz
- Agrárforradalom egy debreceni hátsókertben
- Baju Béla – Önellátó biogazdálkodás: Permakultúra
- Indul a hazai napelemes tetőcserép gyártása « Alternatív Energia – alternatív energia hírportál
- Saját vacok már egy millió forintból
- Így lett multimilliomos a halálra ítélt német falu
És akkor most mint minden felforgató bejegyzésem végén: várom a konstruktív hozzászólásokat! 🙂
Nem tudom, hogy leválásnak lehet-e nevezni bármit, az anyagi dolgokhoz ragaszkodás mellett. Úgy értem, addig, amíg bármi ehhez a rendszerhez köt (kocsi, lakás, pénz, tulajdon), addig gyakorlatilag szolga maradsz.Ez csak azért mondom (hangosan gondolkodva), mert nagyon-nagyon nehéznek tartom a tényleges leválást. Pl. ezt a cikket is ide írtad, én meg ide válaszolok. És ez így is marad. Addig viszont nincs semmiféle leválás. Nem tudom… mindig nagynak tűnik az első lépés. Anélkül viszont itt maradunk.
Persze. Ez nem egy nap alatt valósulhat meg. Főleg nem globális szinten. De minden folyamatnak van egy kezdete. Akkor inkább úgy mondom: ha a fenti felismerés és a leválásra való törekvés gondolata gyökeret ereszt az emberben, az már elég. Mert onnantól máshogy áll a dolgokhoz, mind gondolatban, mind tetteiben. És egyre inkább.
A helyzet az, hogy egyszerűbb odaállni valamilyen létező hitrendszer mögé, mint önállóan gondolkozni azaz a józan paraszti eszükre hallgatni. A másik pedig hogy kikérem magamnak hogy egyoldalúak vagyunk, nézd csak meg miket osztok mostanában 🙂
Tapir: Tudod, a kivétel erősíti a szabályt 🙂 Egyébként sem mindenkire értettem nyilván, hanem csak a többségre 🙂
Nagyon jó cikk. Kapcsolódva a hozzászólásokhoz: A leválás bizonyos lemondásokkal jár, szóval nem indíthatsz el úgy egy önfentartó tanyasi életet, hogy közben a fővárosi plázába jársz bevásárolni és a legújabb Audi-t veszed meg magadnak és fenntartasz egy penthause lakást is a város szívében. Lehet meg lehet oldani, de én ebben nem hiszek. Kell egyfajta lázadás, ami elutasít bizonyos dolgokat a modern életből. Tudom átéltem én is azt, hogy volt egy szerintem király kocsim és hajtottam egy amerikai álmot, mert hittem, hogy el lehet érni. Aztán az élet valahogy más volt és most örülök is, hogy nem jött össze (és nem elkeseredésből mondom), mert rájöttem, hogy nem kellenek felesleges tárgyak.Ha az adónál tartunk az alap, hogy nem lehet egy óceán közepébe költöznünk, hogy adót ne kelljen fizetnünk, de speciel személyi szinten vannak dolgok amik nélkül meg lehet lenni. Ilyen volt esetemben az autó. Lehet több idő eljutnom valahova, de engem személy szerint (és most lehet engem utálni) hidegen hagy, hogy emelik a kötelező biztosítást, hogy lesz útadó stb. Tudom ez visszaköszön majd az árakban, de elég sok ember van az országban aki elhiteti magával, hogy neki autóra szüksége van. Most nem az autó a lényeg, nem ezt akarom mondani, csak azt, hogy le lehet mondani dolgokról és a szabadidőben ami az utazással telik mást is lehet kezdeni (olvasás, podcast hallgatás stb.).Személy szerint én most nem vágyom házra és nem vágyom autóra sem. A könyvelőm szerint minden olyan dolog megvásárlásával vigyázni kell ami után adót kell fizetni és etetni is kell. A cél az ilyen dolgok minimalizálása. Tudom én egyedi esetnek tűnhetek, de sokan hozzám hasonlók nem mérték még fel, hogy mennyi felesleges kiadásuk van és ezáltal a rendszernek szolgáltatják ki magukat. Elég csak arra gondolni, hogy ha valaki kialakított egy életszínvonalat akkor ezálral rabszolgává teszi magát szakmailag is, mert nem szeretné alább adni. Ezek a világok viszont egyénenként össze fogna törni és mindenkinek nulláról fog kellenie felépítenie az életét. Ezt nem kellene megvárni.
A lázadás helyett, ami elutasít dolgokat, lehet elég lenne csak felismerni a valós értékeket az életben, hogy mi az ami valóban szükséges a jóléthez, sőt legelőször azt, hogy mit is jelent igazából a jólét fogalma. Meg kellene próbálni felkutatni, felismerni azokat a lényegtelen dolgokat az életünkben, amikről a társadalom által kialakított értékrend azt mondja: szükséges a jóléthez, pedig valójában semmi köze hozzá. Csak pótlékok. A jólét, a gazdagság fogalma eleve nagyon eltorzult már a mai világban, és ez maga után ránt sok mindent.Kérdés: honnan tudhatjuk meg biztosan, mik a valóban fontos dolgok az életünkben, és mik a hamisak, a pótlékok? 🙂
Jó kérdés 🙂 Én azt látom magamon, hogy a jóléttel kapcsolatban egyre kevesebb az elvárásom, amióta tudatosabban figyelem magamat és társadalmunkat. Pont most jutottam odáig, hogy eladom az autómat, mert amúgy is jóval kevesebbet használtam már az elmúlt évekhez képest. Lassan egy hónapja beadtam egy kereskedőhőz, és nem is nagyon értem, hogy eddig miért éreztem annyira fontosnak, hogy fenntartsam, egy olyan városban ahol a legynagyobb távolságot is megteszem gyalog fél óra alatt. Valószinüleg a felgyorsult életünk is közrejátszott abban, hogy ha nem jutottam el valahova nagyon gyorsan, akkor úgy éreztem hogy rengeteg időt vesztegettem el. Mindenestere most rengeteg időm van gondolkozni a gyaloglásaim során és több időt is tölthetek magammal, ami még nem tudom, hogy mennyire jó nekem :)A kérdésre visszatérve, az hogy milyen dolgok fontosak, azok változnak velünk együtt, és néha érdemes megnézni, hogy mikhez ragaszkodunk, sokat tanulhatunk belőle :)Elnézést, hogy ilyen filozófikusra sikerült a kommentem, de lehet egy kicsit sok Tollét hallgatok mostanában 🙂
Egy kis Tolle az sosem árthat 🙂 Mély dolgokat tud megmozgatni ha megfelelő időben találja el az embert 🙂
csak amikor már nem vágyom rá idegesítő, hogy nem tudok leiratkozni a hírleveléről 😛 megadom a címem amire jön a levelük és a rendszer szerint ilyen cím nincs az adatbázisukban… 🙂
Spiritual spammers LOL 🙂
2007 óta folyamatosan dolgozom a leváláson. nekem akkor volt azt hiszem egy lokális „jóléti” csúcs az életemben, persze tök ingatag (hitel)alapokon.kiszálltam a lakásból, eljöttem az akkori menő pozíciómból, otthagytam a kocsit, a cigit, a nagy zabálásokat, a stresszt, stb.ezután váltottam biciklire, és kezdtem el tudatosan azon mesterkedni, hogy ne én legyek a dolgokért, hanem a dolgok legyenek értem. azóta lényegesen kevesebb valamire van tényleg szükségem.de még így is nagyon-nagyon messze érzem magam, talán az út elején sem. ezért vagyok picit kételkedő, hogy ez az út-e, vagy csak a jelen társadalmának egyik olyan mellékvágánya, ami látszólag leválás, de valójában csak tök jó menhely azoknak, akik „mások” és „szabadok” akarnak lenni.
túl sokan gondolkoznak „másként” ahhoz hogy ez csak egy mellékvágány legyen 🙂
úgy értem, hogy fasza, meg minden, jó iránynak tűnik, a mellékvágányt nem degradálónak gondoltam. hanem azt akartam csak kifejezni vele, hogy nem elég. nem érzem benne az ugrást, de néha még annak előkészítését se, csak egy kényelmes pozíciót arra, hogy azt higgyem, hogy az úton vagyok. na. nem megy ez, ehhez sörözni kell! ;]
Hát, ez majd ki fog derülni úgyis 🙂 Egyébként az is lehet, hogy nekünk ez már nem fog 100%-ban sikerülni, csak az utánunk következő generációnak. Vagy az is lehet, hogy ez a "leválás" egy ponton átalakul, és magától létrehoz egy új társadalmi rendszert – ami már egészséges.
sziasztok! él még ez a topic? remélem, mert érdekes a téma!szóval szerintem a szerző is azt sugallja az idézettel a végén ,ami az én véleményem, hogy nem elég leválni erről a rendszerről, hanem a leválókkal egy újat kell épiteni, ami alternativát jelent minden kedves érdeklődőnek, illetve megalapoz egy szép, új jövőt. nem hiszek abban, hogy egyedül kell megharcolnunk a világ ellen. a rendszer önmagában nem szitokszó. minden attól függ, hogy milyenek a tagkjai a rendszernek.anyagi biztonság nélül nem létezik szellemi magasság. gondoljatok csak maslow-ra! nem rossz a meleg fűtött szoba, és a tápláló étel, illetve a jövőbe vetett hit…
A Maslow féle dologgal azért vigyáznék, mert korunk embere épp a piramisra való feljutással van elfoglalva, míg a végén már annyira tevékenyen felér, hogy ott már nincs ideje elgondolkozni a rendszer csapdáján, hogy maximális fogyasztóvá vállt és mókuskerékbe került. Tudom, mert megjártam. Nem mentem el 10 éven át nyaralni sem, mert mindent be akartam biztosítani a családnak és hajtottam mint az állat. Az egész egy nagy csapda. Műveltnek lenni szegénynek is lehet, sőt nem vakít el más piramisra mászási stratégia abban, hogy szellemi célokat tűzz ki. A történelem során sok bölcs embernek nem volt vagyona és boldogabbak voltak mint a gazdagok.
bandirepublic: Jól látod, én sem úgy képzelem el, hogy az embereknek egyedül, külön kellene meglépnie, amit meg kell. A közösség ereje hatalmas erő, amit érdemes kihasználni. És itt kiemelném, hogy közösségről beszélek, nem pedig tömegről. A kettő közt van egy nagy különbség, és ez nem a létszám 🙂
@ Gabriel Varaljay: érdekes, hogy én anyagi biztonságot mondok, erre te vagyonról meg szegénységről beszélsz. ha mondjuk van egy önfenntartó gazdaságod, akkor egy fia garasra sincs szükséged. azt azért lássuk be, hogy egy éhező, létbiztonytalanságban élő ember nem törődik mással, csak a tőléléssel. ebbe nem fér bele egy magasztosabb eszme vagy a szellemi célok elérése. @ Ágoston Péter: úgy-úgy
Na most már utánaolvasok, hogy én is képbe kerüljek a Maslow fogalmával 🙂
bandirepublic: a szegénység alatt nem konkrétan éhezést értettemPeti: itt írtam már a Maslow-ról: http://letezes.posterous.com/pusztuljon-a-fergese
Ja igen, már emlékszem. Épp csak a név nem maradt meg 😀 Közben már megtaláltam a wikipédián is: http://hu.wikipedia.org/wiki/Maslow-piramis
Sziasztok!Azért vannak külső tényezők is… én anno nem vágytam autóra, házra, semmire – de feleséggel és három gyerekkel azért más a leányzó fekvése.A gondolkodással és a mai pártvilággal kapcsolatban futottam egy kört nemrég a Milla elnökös játékán, de nem nagyon szállt be senki azon a szinten, amiben reménykedtem. Hátha titeket érdekel… (a linkekre is ér ránézni 🙂 ) http://hajnalvilag.blogspot.com/2012/01/most-meg-mar-elnoksegre-torok-ddd.html—Ja ez tetszett: „Kérdés: honnan tudhatjuk meg biztosan, mik a valóban fontos dolgok az életünkben, és mik a hamisak, a pótlékok? :)”Válasz: fontosnak tartanád-e akkor is, ha tudnád, hogy három hónapod van hátra az életből? http://dotsub.com/view/741fe595-e38e-416b-a422-bf897ca93232
a szabadulásról, kiszállásról jött szembe most egy cikk: http://mahonlap.x3.hu/ran-prieur-hogyan-szalljunk-ki.htmlkedvenc mondat: „A szabadulás nem olyan, mint egy bűvös ajtón való átlépés, hanem olyan, mint egy növekvő gyümölcsfa gondozása.”
Na, Tamás elolvastam, jó írás! Józan gondolatok, valós tapasztalásokkal, hasznos!Lóránd linkjei még hátra vannak.