Végre csináltam egy új weblapot magamnak. Ez lett az eredménye. Nézd csak meg! Egész jó lett, nem? A régi egy statikus lap volt, mindig csak a macera volt vele tárhely költözésekkor, így most a legutóbbi ilyen alkalom után felszívtam magam, és végre átköltöztettem ezt is WordPress alá.
Egyúttal a blog.agostonpeter.com-ot is bemigráltam ebbe, így egy helyen van már minden. Érdekes volt ez a blog költöztetés. Az már ugye WordPress volt, de évek óta nem írtam bele új bejegyzést, és hát azért a migráció után át kellett nézni az összes posztot, hogy a már nem élő beillesztett képeket, videókat töröljem/javítsam. De nem ez volt az érdekes, ezt inkább szívásnak mondanám 🙂 De persze az új, szép, reszponzív weblap kárpótol mindezekért.
Az érdekes ezeknek a régi írásaimnak az újraolvasása volt. Egyrészt volt pár, amin jókat mosolyogtam, voltak, amik kellemes emlékeket ébresztettek. Arra is rájöttem, hogy régen az emberek kommenteltek a blogokon. Volt vita, vélemény ütköztetés. Kultúrált. Ma már csak like-okat nyomogatnak. Gyorsan és csendben. (Érdekes párhuzam, hogy a politikában ugyanez a változás ment végbe…) És végül volt pár bejegyzés, amikből arra is rá kellett jönnöm, hogy sok olyan meglátásom volt, amikkel 5-8 év távlatában is, a mai napig egyetértek. Ez számomra azt jelenti, (amit mondjuk eddig is tudtam, csak nem sejtettem,) hogy az ember tapasztal, fejlődik, tanul, de a mag, elménk kernelje, énünk veleje, szignifikánsan nem változik bennünk. Néha kijön egy-egy patch, megtanulunk ezt-azt, de ennyi. Pedig az ember hajlamos azt gondolni, hogy óóó, hát én rengeteget változtam ám X év alatt. Kívül lehet. Meg talán még egy kicsit beljebb is. De legbelül, ott mélyen, már kevésbé.
Persze az évek alatt (míg a személyes blogom téli álmot aludt) én is sokat változtam. Növesztettem szakállt, szerelmes lettem a MediBallba, a bűvészkedésbe, stabil, boldog párkapcsolat részese lettem, kevesebbet járok mulatozni, és talán egy kicsit bölcsebbé is váltam.
De az alapműködés nagyon nem változott. Életem fő mozgatórugója továbbra is a folyamatos fejlődés, a dolgok működésének megértése, új dolgok tanulása. Jobbnak lenni, mint tegnap. És amíg ez nem változik, addig tudom, hogy minden rendben van, és nincs valós probléma az életemben. Ez a stabil pont. Belül van.
Csak így tovább!!!
Utánam a vízözön! xD
Csak azért írok, hogy ne csak like legyen… 🙂 Hajrá Peti! Csak így tovább! 😉
Hja, tényleg, nem is csináltam Like gombot! Hogy fog így a blog életben maradni??? 😀